Antiszemita kettős mérce Magyarországon
Budapest – Ben Cohen New York-i szabadúszó újságíró (Huffington Post, Pajama Media, Z World) a Szabad Európa Rádióban figyelmezteti olvasóközönségét az Orbán-rezsim és hungarista holdudvara által véghezvitt szellemi környezetszennyezésre a július elsejétől hatályba lépett médiadiktátum kapcsán. Az írás különös súllyal esik latba a Deutsch Tamás Thomas Melia amerikai politikussal kapcsolatban elejtett minősíthetetlen megjegyzései ismeretében.
Magyarország új, július elsejével hatályba lépő médiatörvényét az ország fasiszta és kommunista múltjának meglehetősen kellemetlen atmoszférája lengi körül.
Előírásai értelmében valamennyi szerkesztőségnek kötelessége magát regisztráltatni egy médiatanács nevű szervnél. A tanácsot felhatalmazták arra, hogy egymillió forintot megközelítő összegű bírságot rójon ki publikációkra és adásokra, amelyekről úgy ítéli meg, „sértik” valamely csoportot, nemkülönben a „többségként” meghatározott amorf entitást. Ha egy publikáció megsérti a „közmorált”, büntetéssel kell számolnia. Ha hírszolgáltatása „kiegyensúlyozatlan”, ugyancsak. És jaj annak a zsurnalisztának, aki a tanács felszólítása ellenére sem hajlandó megnevezni a forrásait.
Magyarország ezzel az intézkedésével felszámolta a javarészt békés 1989-90-es forradalmak emblematikus vívmányát, amelynek köszönhetően Kelet-Európa-szerte megdőlt a kommunizmus – nevezetesen a sajtó szabadságát. Ahelyett, hogy a szabad vizsgálódást elősegítő jogi környezetet teremtene, a törvény a félelem és a bizalmatlanság légkörét teremti meg, ami a totalitárius uralom egyik ismertetőjele.
Ha ez nem lenne elég, két nemrég történt eset demonstrálja, hogy a médiatörvény botrányosan kettős mércét alkalmaz.
Az első eset: a médiatanács komisszárjai vizsgálatot indítottak a Népszava című liberális napilap ellen olyan „inzultáló” olvasói kommentek miatt, amelyek a lap online verziójában, egy Schmitt Pál magyar köztársasági elnököt bíráló cikkhez kapcsolódva jelentek meg. A kommentek az internetes vitastílus általános standardjához képest igencsak visszafogottak voltak – az egyik például bohócnak nevezte Schmittet –, ez azonban nem számít: olyan politikai vezetőt sértettek meg, akit nem lett volna szabad, s a médiatörvény működésbe lépett.
Szemben a második esettel, amikor a kormánypárti Magyar Hírlap olvasói kommentjei hemzsegnek a hajmeresztő ostobasággal bedobott antiszemita megjegyzésektől, a médiatanács azonban még csak meg sem nyikkant.
Dühöngő antiszemitizmus
A Magyar Hírlap cikke hírt adott egy véleményről, amelyet idén Karl Pfeifer veterán osztrák-zsidó újságíró publikált a bécsi Die Presse napilapban. Pfeifer cikkében Bayer Zsolt, a Fidesszel szoros kapcsolatban álló, önmagát újságírónak nevező magyar demagóg uszító korábbi írására reagált.
Bayer stílusa a Der Stürmer című náci szennylap főszerkesztőjének, Julius Streichernek a sercegő, obszcén hőbörgéseire emlékeztet. Kezdetleges tirádájában szerepel egy utalás bizonyos „Cohen névre hallgató, bűzlő végtermékre”, később pedig megtudhatjuk, milyen kár, hogy „sajnos nem sikerült mindet” – tudniillik a zsidókat – „beásni nyakig az orgoványi erdőben”, azaz az 1919-20-as magyarországi fehérterror idején végrehajtott pogromok egyikének helyszínén.
Pfeifer Bayerre vonatkozó találó leírását a „fekália-antiszemitát” – amit azzal érdemelt ki, hogy a zsidóságot az emberi ürülékkel azonosította – a Magyar Hírlap a Fidesz megtámadásaként értékelte, következésképp a cikkhez kapcsolódó olvasói kommentek szerzői nem fogták vissza magukat. Pfeifert, a Holokauszt túlélőjét „gázkamra-szökevénynek” titulálták, de előkerült a klasszikus antiszemitizmus valamennyi kifejezése – „zsidó ótvar”. „zsidó tetvek” –, valamint a kortárs változatok, köztük ez a választékos megnyilvánulás: „Az izraeli zsidó megszállók… csak konfliktust és rombolást hoznak, mialatt a vérünket szívják, mint a paraziták, és elveszik életerőnket.”
Szemben a Népszavával, amit kizárólag a köztársasági elnökből csúfot űző olvasói kommentek miatt állítottak pellengérre, a Magyar Hírlap folytathatta, mintha nem is létezne semmiféle médiatörvény: a Pfeifer elleni mocskos támadások fenn maradtak a honlapon. Arra, hogy miért van ez, Balogh Éva, a neves magyar-amerikai tudós a következő magyarázatot ajánlja: „A régi Fidesz-vezetés epés írása ellenére soha nem határolódott el Bayertől. A Fidesz évente születésnapi bulit tart, amelyen büszkén megjelennek az alapítók, köztük Bayer Zsolt is. Néhány éve, egy különösen felháborító antiszemita támadást követően Orbán Viktornak [magyar miniszterelnökként] külön gondja volt rá, hogy Bayerrel fényképezkedjen, miközben barátságos hangulatban poénkodtak egymással. Orbán azt szokta volt mondogatni: ’Bayer a mi fiunk, kiállunk mellette.’”
Általánosabban szólva, mint azt Balogh, Pfeifer és más kommentátorok megjegyezték: Magyarország rohamléptekkel halad afelé, hogy Európa leginkább idegengyűlölő országává váljék. A romák (cigányok) naponta néznek szembe támadásokkal, és azokra, akik ezeket a bűncselekményeket nyilvánosságra hozzák, legott lesújt a nacionalista szitokáradat („A cigányok hetente gyilkolnak magyarokat”, leckéztette Pfeifert egy kommentelő.)
A saját milíciával tüntető neofasiszta Jobbik párt Magyarország harmadik legnagyobb pártjaként a zsidókkal és más kisebbségekkel szembeni gyűlölködést az inkább a szélsőbalon honos anticionista retorikával kombinálja. S Magyarország épp a hónapban került címlapokra azzal, hogy egy bíróság felmentette a második világháborúban magyar zsidók és szerb nacionalisták brutális lemészárolásában való részvétellel vádolt 97 éves Képíró Sándort.
Pfeifer, aki teljes mértékben kiismeri magát ezen ocsmány körülmények között, levélben fordult Bodonovich Jenőhöz, a médiatanács vezetőjéhez, feltéve a kérdést: mennyiben alkalmazható az új médiatörvény az „antiszemita, rasszista és homofób gyűlöletbeszéddel szemben”. Választ eleddig nem kapott. És az effajta „válaszra-sem-méltatlak” hallgatás ismét csak tanúbizonysága annak, hogy újra itt vannak a régi förtelmes napok.
AN
nepszava.com, 2011. július 31. vasárnap 11:58
|
